Budapest, Váci út 47.
Sosem váltam megszállottjává egyetlen egy szerencsejátéknak sem: „mérték az érték”. Ebbe az utcaszintnél két lépcsőfokkal lejjebb lévő Totó-lottózóba édesapámmal tértem be először, de felnőttként is ellátogattam ide négylevelű lóheréért: nem sok sikerrel. A hölgy, aki évtizedeken keresztül vitte az üzletet, egyszer magától kezdett el mesélni vagy talán én kérdeztem tőle?
Rendszeresen bejárt ide egy maszek - kezdett bele. Addig-addig próbálkozott a számok kombinációjával, míg nem teli találata lett az ötös lottón. Az 1960-hetvenes években két vagy három millió forint óriási vagyonnak számított. Mivel a szerencsés ember már előre sajnálta a pénzt taxira, ezért kikötötte, hogy ő ebben a kirendeltségben szeretné felvenni a főnyereményt. Az üzletvezető erről le akarta beszélni, eredménytelenül. A központból neki kellett a pénzt kiszállítania az üzletbe, és mivel nagyon nyomta őt a jelentős summa lelki terhe, ezért saját pénzén taxiba vágta magát. A kifizetésig ott reszketett a pult mögött, nehogy valaki bejöjjön és jól fejbe kólintsa. Erre nem került sor, mert nagy sebbel-lobbal érkezett a szerencsés. Felmarkolta a pénzt, és még egy fél fabatkával sem köszönte meg a hölgy sok napos gyomoridegét. De az üzletvezetőnek nem lett továbbra sem szerencséje. Idővel ugyanennek a férfinek újra ötöse lett a lottón, a történet pedig megismétlődött.